Újraéledő tanyavilág...
Újraéledő tanyavilág a Nagykunságban
Kozma Csaba középiskolai tanár, etnográfus
Bevezetés
A tanya a magyar táj Európában egyedülálló sajátos képződménye. Éppen ebből adódóan a
néprajzi kutatás egyik legfontosabb területének számított a tanyakérdés vizsgálata. A
tanyavilág elsősorban az Alföld területén alakult ki, főleg a vízivilággal kapcsolatos
tájhasználat következtében. A tanyavilág sorsa történelmileg jól végig követhető, hiszen jeles
néprajzkutatóink közül számosan behatóan vizsgálták ezt a tipikus magyar tájba illeszkedő
településformát. A jelenlegi néprajzi kutatásnak is fontos feladata a tanyakérdés. Mivel a
Nagykunság hazánk tanyákban egyik leggazdagabb tája volt, így ez a kérdés itt történelmileg
is jól tanulmányozható, beleértve a tanyák létrejöttét, változásait, jelenlegi állapotát és
jövőbeli kilátásait. Témaválasztásomat is ez motiválta.
A tanyavilág történetének fontosabb korszakai
Györffy István szerint a nagykun tanya tulajdonképpen egyenes leszármazottja a városi
tüzelésű ólnak (Györffy 1987). Kezdetben az állattartás idényhelyének számított a tanya és
szállás. Később, amikor a város határában a földművelés kapott nagyobb hangsúlyt, a
gazdasági munka középpontjává alakult át.
A szállás szó az állattartással kapcsolatos fogalom, míg a tanya inkább a földművelés jellegét
hangsúlyozza. A szántóföld örök tulajdonba bocsátása után, a jószágtartás, teleltetés és a
mezőgazdasági munkálatok a város belterületéről áthelyeződtek a határbeli tanyákra.
A tanyák akkor terjedhettek el, amikor megszűntek a közös tulajdonú földek, azaz egyéni
kiosztás alá kerül a határ. A XVIII. századi tanyák egyfajta szállásként üzemeltek, ezek voltak
az ólas tanyák, vagy más néven pitarólak (Györffy 1987). Funkciójuk az volt, hogy a nyári
legelőről a télire befogadja a hazahajtott állatokat. Ezeket a gazda fiai, vagy cselédjei látták el.
A férfiak nem költöztek ki a jószágok mellé, csak a mezőgazdasági munkák idején. A család a
városban maradt, ugyanis a tanyás gazdák fenntartottak maguknak egy városi házat is, így
nem szakadt meg a kapcsolat a bel- és külterület között. Mai napig a tanyasi emberek, amikor
a tanyáról Karcagra utaznak, azt mondják, hogy „haza” mennek (Györffy 1987). A mai
tanyatulajdonosok körében is fennmaradt ez a szóhasználat, amit saját tapasztalataimmal is
alá tudok támasztani. Ez mind elősegítette a tanyavilág kialakulását. Volt olyan gazda is,
akinek több tanyája volt a határban, nem tudott mindegyikben dolgozni, ezért kiadta
cselédjeinek, akik családostól együtt beköltöztek az épületekbe. Így a tanyavilág nagyszámú
népességre tett szert ebben az időben.
A folyószabályozási munkálatok nagyban átalakították a Nagykunság területét. Egyre több
megművelhető területre volt igény. Ennek fő oka a népességszám növekedés volt
Ez a társadalmi változás szükségessé tette, hogy minél több terület szabaduljon fel a vizenyős,
mocsaras részek alól. A szabályozások előtt hatalmas területeket borított el délről a Körös-
Berettyó vize, északról pedig a Kakat-éren lejutó Tisza árvize. Ez utóbbi elárasztotta a Kara
János, Halas, Kis-és Nagy-Rét elnevezésű határrészeket. Ezeken a területeken a gazdák nem
tudták legeltetni jószágaikat, bérelniük kellett a szomszédos határban földeket, ezek voltak az
árendás földek. A bérlőknek nem érte meg ezeknek a területeknek a fenntartása, mivel nagy
költségekkel járt együtt. Ezért is vált szükségessé, hogy összefogjanak a nagykun emberek és
elgátolják a Mirhó-fokot, melyen keresztül eljutott területükre a Tisza árvize. A Mirhó-gát
megépítése után jelentős változás következett be a Nagykunság területhasználatában, amit a
karcagi adatok is jól alátámasztanak
A XIX. század derekától (1846) kezdődően közel ötven év alatt végbement Európa
legnagyobb tájátalakítással összefüggő ármentesítő munkálata. Ennek a Széchenyi-Vásárhelyi
programnak nevezhető hatalmas programnak köszönhetően gyökeresen megváltozott a táj
korábbi állapota. A munkálatok fő célja az volt, hogy az árvizes területek felszabadításával
szántóföldi művelésre alkalmas területeket nyerjenek. Ez a tájátalakítás a réti és legelő
területek rovására történt. A művelési ágak átalakulása, valamint a határhasználat változása
mellett a mezőgazdaság szerkezete is átalakult. A szántóföldi gazdálkodás előtérbe
helyezésével, visszaszorult a szilaj állattartás. Az új szántó területek magukkal vonták a
tanyák megszaporodását (Bellon 1973).
A folyószabályozásokat megelőzően a tanyák csak a határ árvízmentes területein, az ún. belső
földeken jöttek létre, a vízjárta rétség tanyátlan volt
A XIX. század végén még történt egy fontos esemény, a határ teljes felosztása.
Magántulajdonba kerülhettek az egykor közös tulajdonban lévő rét és legelő területek is. Ez a
felosztás a redemptus gazdák között ment végbe. Ez azért is volt fontos, mert lehetőség nyílt
arra, hogy ezeken a területeken is elterjedjenek a tanyák. Ezeket nevezték réti tanyáknak
A II. világháború után jelentős változások következtek be a földtulajdonviszonyokban, s ezzel
együtt a területhasználatában is. A földreform után megkezdődött a szocializmus időszaka,
mely jelentősen átalakította az addigi határhasználatot. Az erőltetett kolhoz típusú tsz-ek
megalakulásával hatalmas területek táblásítása történt meg. A magántulajdon elvesztésével a
tanyák számának drasztikus csökkenése következett be. A mezőgazdaság szocialista
átalakítása eredményeként, főképp a szórványosan elhelyezkedő tanyák számának
lecsökkenését figyelhetjük meg. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, a kollektivizálás, a
külterületi építési tilalom elősegítette a tanyák drasztikus pusztulását, eltűnését. Ez a folyamat
a Nagykunságban, az ún. tsz városokban, Túrkeve, Mezőtúr, Karcag és Kisújszállás területén
zajlott le a legdrasztikusabban.
A tanyán élő gyerekek bentlakásos kollégiumokba kerültek a városban, ahol azt a demagóg
szemléletmódot sulykolták beléjük, hogy a tanya rossz, hideg, nincs villany és víz. Ezzel már
gyermekkorban eltántorították őket a visszaköltözéstől. A tanyák ezek következményeként
rohamos pusztulásnak indultak
A vajúdó tanyavilág
A legtöbb, még jó állapotban lévő tanya kiépített kövesutak mellett található. Ezek
tulajdonosai könnyen el tudják érni a szórványtelepüléseket, ezáltal nem okozott nehézséget
számukra a tanyájuk gondozása, rendben tartása
Ezzel szemben ma az elsődleges probléma az infrastruktúra kiépítetlensége, különösképpen a
szilárd burkolatú utak, a nem megfelelő ivóvíz és áramszolgáltatás hiánya. Mindezek
következtében rendkívül megszaporodott a még meglévő, de már lakatlan tanyák száma
Számos tanyahelyről ma már csak az egykori tanyakert maradványa, az elvadult
gyümölcsösök, az árválkodó kútágas és az istállók helyén az embermagasságig felnövő
gyomtenger (bürök és szamárbogáncs foltok) árulkodik A tanyák pusztulásában a
legutóbbi időkben jelentős szerepe van a mind gyakrabban jelentkező és egyre nagyobb
szintet elérő belvizeknek is.
A tanyavilág keresi remélt jobb jövőjét
Talán ami lehetőséget nyújtana a tanyák fejlődéséhez az a mind jobban elterjedő turizmus. A
lovas-, halász- és vadászturizmus az, ami vonzó lehetne az ide látogatók számára. A
nagyvárosi embereknek egy élmény elvonulni a városi zajtól. Az egészséges életmód előtérbe
kerülésével az ökotanyáknak is lehet jövőjük, mely gazdaságokban nem használnak
vegyszereket, műtrágyát és szintetikus anyagot. Ezekre a biotermékekre egyre nagyobb a
kereslet, ugyanakkor megélhetést tud biztosítani a gazdálkodók számára.
Ami tovább viheti a tanyás gazdálkodást az a tradíciók továbbvitele, ha a családi gazdaságot
átveszi az ifjabb nemzedék és próbálja megtartani, nyereségessé tenni a nagy múlttal
rendelkező birtokot.
Összefoglalás
Vitathatatlan tény, hogy olyan tanyavilág, amilyen a múltban volt már soha nem lesz.
Mindezek ellenére, a vidékpolitikának sarkalatos pontja kell, hogy legyen egy korigényhez
igazodó tanyavilág újbóli megszületése. A parlament által támogatott ún. tanyaprogramban is
ez a politikai akarat fogalmazódik meg. Jelenleg a tanyavilág még számos tekintetben
sínylődik, vajúdik. A külterületi infrastruktúra, az oktatási és kultúrálódási helyek hiánya, a
tőkeszegénység, a vidéki népesség életformájában bekövetkezett gyökeres átalakulás mindmind
nagyban hátráltatja a tanyavilág újraéledését.
Vizsgálódásom során éppen arról győződtem meg, hogy van már az élet által is igazolt
gyakorlati megoldás. Ez egyfelől lehet a biogazdálkodási elvek mentén szerveződő, a kor
kihívásainak is megfelelő formáció, másfelől pedig a hagyományos családi kötelékben
működtetett tanyai gazdaság. Mindezek igazolására álljon itt példaként a Karcag határában
álló egykori Szerfás tanya, ami jelenleg Király Ferenc tanyája. A Hortobágyi Nemzeti Park
Zádor-hídi Természetvédelmi Területén Király Ferenc olyan gazdálkodási módot folytat, ami
a Világörökség címet elnyert nemzeti park érdekeivel is összhangban áll. A gazdaemberből
lett kőműves tsz tag 1991 óta példaértékűen működteti juhászatát jelentős
baromfiállománnyal és szabadtartásos mangalica tenyészettel.
A teljes anyag letölthető:
https://moricz.arrabonus.hu/jermy/files/ujraeledo_tanyavilag_a_nagykunsagban.pdf