Barta történelme

 
 
 

Történelem óra

A hitelesnek tekinthető régi történelem  szerint a 13.században már létezett több olyan írás amelyben említik a következő településeket: Barca,Bála.
Valóban bizonyító erejű írásokból következtethetünk arra, hogy valószínűleg Barta elődje az a Barca volt.
Balaszentmiklós később Törökszentmiklós településtől dél-keleti irányba elterülő gazdag élővilággal rendelkező füves mocsaras rész volt.

Kedvezett az alföldre jellemző növénytermesztésnek és állattenyésztésnek, az emberek értelmét látták annak, hogy itt is letelepedjenek, gazdálkodjanak önfenntartó módon.

Az ősi foglalkozásokat mint a halászat,vadászat,legeltetés állattenyésztés,földművelés,gyümölcstermesztés a környéken megtudták valósítani. 

Ez egy lassan kibontakozó folyamat volt.
Az idők folyamán ez a terület hol lakott volt hol pedig el volt néptelenedve. 

Ha az Alföld tanyás részének a török világ előtti térképét szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy azokon a helyeken, 

ahol ma pusztaság, egy-egy templomrom, vagy esetleg újabban alakult

tanyaközpont, vagy tanyatelepülés látható, ott a múltban virágzó falvak voltak.

 

Később Jöttek a kunok, helyet foglalni.

A pogány kunok akik nomád életmódot folytattak vándoroltak az Alföldön, jelentős károkat okoztak az akkor már letelepedett 
életet élő keresztény magyaroknak. 
Amikor a magyarok megölték Kötönyt a kunok vezérét, akkor nem sokkal a tatárok támadása előtt, komoly pusztítást okozva kivonultak az országból az elrabolt javakkal együtt.
Ebből az következik, hogy baj a baj hátán volt és állandóan menekültek akik itt az Alföldön éltek

Az igazsághoz hozzá tartozik az is hogy a kunok már tudták azt ha a tatárok jönnek akkor mindenkinek menekülni kell erről a vidékről is.

A tatárok miután 1241-ben bevonultak végig rabolták az Alföldet és az országot.
Tény, hogy települések sokasága végleg eltűnt a föld színéről, továbbá nagy veszteség érte a lakosságot, szántóföldet és vele az állatállományt.
1242-ben mongolok váratlanul kivonultak az országból, a szörnyen lepusztított Alföld nagyon elnéptelenedet, IV. Béla visszahívta a kunokat, különböző kedvezményeket adva nekik, így politikája sikeres lett.
Az Alföldön települnek le a kunok, velük egy időben érkező jászok tisztes távolságban telepednek le, így kialakult a mai Jászság.
A magyar történeti köztudat IV. Bélát második honalapítónak tekinti.

 

A török veszedelemig nem sok minden történik minimális lakosság található itt, próbálják megtalálni helyüket.
1456-ban a törökök megtámadják az országot, Nándorfehérvárnál kezdik a csatát.
A magyarok szervezkednek és így az egyesült hadak világraszóló győzelmet aratnak a túlerőben lévő törökökkel szemben.
Sajnos a törökök nem adják fel és többször nyernek csatákat, 1541-ben csellel beveszik Budát.
A környékünkön az Alföld közepén van egy török vezír aki nagyon lerabolja a vidéket.


Kicsit bővebben az itteni török hadvezírről.
Tóth Sándor-Vázlatok Törökszentmiklós múltjából című könyvéből 
amely 1957-ben jelent meg, ebből szemezgetünk a török hadvezírről.

 

1570-ben már Balaszentmiklósnál találkozunk nevével ő a híres Sasvár, a Szentmiklósi várparancsnok.
Valóságos „haramiavezér” volt , épp azért hagyták meg felettesei, hogy az Alföldet pusztítsa. 
Nem múlt el év a környékünkön és távolabb, hogy Sasvár ne követet volna el harácsolást,rablást, öldöklést.
A gyanútlan szántó-vető ember ekéjéből kifogta a lovakat, magát az embert foglyul ejtette.
Majd ökröket,birkákat rabolt,ha más nem akadt a faluszéli legelőkön összefogdostatta a libákat, kacsákat de 

nem idegenkedett a gyermek és a nőrablástól sem.
Szerencséjében bízva sokszor nem vitt magával erős csapatot, mert hát kitől félt volna?
Környékünkön senki sem állta útját. Távoli magyar várparancsnokok egyenlőre a maguk várának bajaival voltak elfoglalva.
Végül mégiscsak ezek a magyar kapitányok keltek Tiszántúl védelmére.
A kezdeményező hadvezírünk az Egri (Kolnitz) volt. 
Sajnos Sásvár megtudta szándékát és elhatározta, hogy tőrbe csalja.
Sásvár a szokottnál erősebb, mint egy 2000 főnyi sereggel indult Balaszentmiklós alól a Nagykunságon át Nádudvar felé.
Az egri és ónodi kapitányok ,szendrődivel és diósgyőrivel megbeszélték, hogy közös erővel indulnak Sasvár ellen.
Nádudvar közelébe történt a találkozás a török sereggel, Sasvár táborában rengeteg rab és zsákmány volt.
Az egri és az ónodi kapitányok előre megijedtek a nagy török seregtől és meghátráltak, csak a diósgyőri és a szendrői csapat mint egy 800 ember állt a helyén vitézül és hősiesen.


300 török holteste maradt a nádudvari síkon, 400 fogságba esett, sok jó magyar már rabláncra fűzötten szabadult meg.
Sasvár minden tábori készlete zsákmányul esett, ő is megsebesült, csak nehezen bírt elmenekülni.
Maradék serege fejvesztetten menekült Balaszentmiklós irányában ahol menedéket találtak.
1583-ban ugyanilyen kudarcot vallott Sasvár a Muhipusztán, 1500 halottat és foglyot hagyott a harctéren az összes hadifelszereléssel együtt.
Ő maga, hogy ne ismerjék fel bíborpalástját eldobva egy rossz gúnyába bújva menekült a harctérről.
1587-ben boszniai pasáván nevezték ki Sásvárt, így szabadultunk meg Szentmiklós környéke a rettegett vezírtől.
Hogy rengeteg átok kísérte az bizonyos, sok átok fogott is rajta, boszniai rövid pasáskodása végén olyan vállalkozásba fogott amely a halálához vezetett.
A muraközben egy ingoványos területen össze-vissza vezette seregét mivel előtte és utána magyar katonák figyelték mozdulataikat.
Majd a magyarok megtámadták seregét és a törökök egérfogóba kerülvén bele ugráltak az ingoványba. 

Szinte mindenki meghalt csak a hadvezír Sasvár menekült el, így megúszta az ütközetet.
Sasvár itt is mindenét elveszítette, s ami a lényeg a szultánnak több rokona ott maradt a csatába.
A pasa tudta, hogy a napjai meg vannak számlálva. Haza utazott Konstantinápolyba remélve, hogy otthon hazudozással 

helyre tudja tenni az ügyet de ez nem sikerült.
Barátai javasolták neki, hogy jobb ha lelép az élők sorából. 
Megértette és cselekedett.
Gyorsan ölő méreg végzett vele, így lett vége az átkos hadvezérnek aki nem csak Balaszentmiklós körül rabolt hanem innen messze eső tájakon is.
1699. Karlócai béke, Magyarország felszabadul a másfél évszázados török uralom alól.
Hosszú időszak következik amire újból emberek települnek erre a az elnéptelenedett Alföldi táj közepére.


Teltek múltak az idők egyszer csak jött I.Almásy János Heves megye alispánja a család nagy birtokszerzője.
1700.Július. Lipót király Balaszentmiklóst,Szenttamást,Kengyelt,Tiszatenyőt,Csépát,a megye 
egész pusztáját köztük Bartapusztát is II.Almásy Jánosnak adományozza.
Almásy Imre (1868–1929) kamarás, politikus, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja.
Az Alföld urainak 1720 körül már elég sok gondot okozott az a tény, hogy honnan szerezzenek birtokaikra lakosságot.
Az Alföld akkori benépesítésében még nem sok idővel ezelőtt lenézett jobbágy egyszerre csak keresett és megbecsült ember lett.
Az Almásy család hűséges tisztje Békési Gonda Mihály hozzá is fogott a szervezéshez.
A Nagykunság is éledezni kezdett ahhoz, hogy lakossághoz jusson a kunokat megillető nemesi kiváltságokat kellett adnia azoknak akik ide jöttek.
Békési Gonda Mihály - Mérnök jó szervezőkészsége és a néppel való megértő bánásmódja 1720 vége felé szép eredményeket mutatott.
Ezek után is szépen jöttek a telepesek, így foglaltak helyet maguknak a városban és körülötte a tanyavilágban.
Kezdett népesedni a külterület is Bala, Bartapuszta, Szenttamás, Pusztaszúri, Alatka,Szakállas,Surján.
Az új települők nagy része református vallású volt, ez fontos tényező mert akkor nem vegyültek az emberek. 

A református vallás volt a jellemző Bartapusztára is.
1725-után kezdtek települni a katolikusok, a város nyugati részén kaptak helyet.
A telepesek a Jászságból,Borsod,Heves megyéből és a környező nagyobb településekről érkeztek.
Betelepülő családok nevei:
Demeter,Ádám,Bíró,Bana,Békési,Balogh,Bagdi,Bácsi,Buzás,Bódi,Béres,Borbély,Balla,Csongrádi,
Csontos,Csala,Csikós,Dávid,Deák,Dögei,Elek,Elekes,Erdélyi,Farkas,Fási,Földi,Fekete,Gelei,Gulyás,
Gonda,Hajdu,Juhász,Kiss,Kicsi,Karakas,Karancsi,Kormos,Köteles,Kerekes,Katona,Kádas,Kiszely,
Ladányi,Major,Mészáros,Molnár,Németh,Orbán,Pató,Ponyokai,Pásztor,Polgár,Papp,Rékasi,
Soltész,Simon,Sütő,Soós,Sántha,Sarkadi,Somogyi,Sajtós,Szabó,Szőke,Szilágyi,Szűcs,Szikszai,Szöllősi,Török,Tóth, Tákos,Varga,Vass,Veres,Vigh,stb…


1848. ápr. Az országgyűlés által hozott új törvényeket, melyek a rendet és békét kívánták megteremteni, V. Ferdinánd is jóváhagyta. 
Az áprilisi törvények megszüntették a jobbágyságot és a nemesi kiváltságokat.

Folyt.Köv...


Korabeli iratok, könyvek alapján összeállitotta: Csőke György

Téma: Barta történelme

Nincs hozzászólás.

Új hozzászólás hozzáadása