Nem csak nevében érték a Helyi Értékek Klubja

Hogy mi kevés vagy sok,  relatív dolog, gyakran pusztán megítélés kérdése. Mint ahogy megítélés kérdése, mekkorának számít az a mintegy ötvenfőnyi törzsközönség, amelyik év  eleje óta hűségesen részt vesz  a Helyi Értékek Klubja estjein, érdeklődve hallgatja a mindenkori előadókat. Mindenesetre, Hajnal László klubvezető a legnagyobb elismerés hangján szól, ha erről kérdezzük. Úgy fogalmaz, az első alkalommal óriási élmény volt számára, hogy annyian elmentek, s azóta is mindig kellemesen meglepődik, hogy ebben a mostani rohanós, terhes világban ennyien szánják idejüket a klub rendezvényeire.

De mit is lehet tudni a klubról, amely a minap, október 20-án immár hatodik alkalommal invitálta vendégeit a szokás szerinti rövid bevezetőt követő előadásra, előadásokra, majd az azokat lezáró beszélgetésre? Hajnal László, az ötletgazda abból indult ki, talán lesznek olyanok, akik többet akarnak megtudni településükről, meg szeretnék ismerni városuk értékeit, s akikkel közösen lehet kicsit a jövőn is gondolkodni.

Megfogalmazta, hogy Törökszentmiklós évszázadokon keresztül életképes volt, fenn tudta tartani önmagát, de sajnos ezt az önfenntartó képességet az ellátórendszerektől való függés váltotta fel. Látva, hogy hová vezet ez, szükséges a változtatás, a városnak közelíteni kell régi önmagához, s ehhez keresni kell az említett függésből való kitörés lehetőségeit. A kitöréshez pedig nem csupán megismernünk kell értékeinket, hanem újra is kell értékelnünk azokat, újra meg kell találnunk önazonosságunkat, és közösségekké kell alakulnunk.

Mindehhez kitalált és végiggondolt egy több évre szóló programot, s a témákra egy-egy terület szakértőnek számító vagy kompetens előadók meghívását tervezte. Elképzeléseit első alkalommal vázolta az érdeklődőknek, s ehhez tartotta is magát.

Környezetünkhöz, azok történetéhez kapcsolódva – ez vonzotta a legtöbb ( mintegy 150) érdeklődőt – Csőke György lelkes amatőr tanyakutató, a valamikor ott tanító Hajnal Józsefné és az ott felnövő Varga Ferenc mesélt Bartapusztáról, a Sűrűdűlőről, Kuczori dűlőről, a tanyavilág kialakulásáról, városellátó képességéről, majd haldoklásáról és megszűnéséről. A hallgatóság bepillantást nyerhetett az ottani életkörülményekbe,az osztatlan iskolában folyó tanításba, a mindennapi nehéz mezőgazdasági munkába.

Egy más alkalommal Galsi Zoltán helytörténész tartott előadást a helyi egyletekről, körökről, kaszinókról, s kiderült, hogy a közhiedelemmel ellentétben igen pezsgő civil élet folyt a településen. Hogy már az 1840-es években Lófuttatási Társulat alakult,  kaszinó és olvasótársulatok működtek. Az 1800-as évek második felében az asszonyok lányok Nőegyletet hoztak létre, minden társadalmi rétegnek, felekezetnek megvolt a maga köre – Iparoskör, Református Kör, Katolikus Kör, Kereskedelmi Kör, stb. A mával összevetve talán hihetetlen, de a két világháború között négy újság jelent meg Törökszentmiklóson mindenről hírt adva, minden igényt kielégítve.

Érdekes és lokálpatrióta érzéseket erősítő előadásokat tartott Viski-Latorné Dögei Edit és Csombordi István. Viski-Latorné Dögei Edit korabeli fotókat felhasználva méltatta a település református szellemi örökségét, vázolta a református iskola történetét, s röviden szólt a református templom 1787-ben alapkő letétellel kezdődő és 1789-ben felszenteléssel záruló építéséről is. Előadásának külön érdekessége volt az építés költségeinek felsorolása, valamint a lelkészek, egyházi tanítók 1700-as évekbeni fizetésének, természetbeni járandóságának ismertetése. Csombordi István ipartörténeti jelentőségű úttörő munkájának gyümölcsét, a Volt egyszer egy Barnevál című könyvét mutatta be.

Az ellátórendszerektől való függésből való kitörés lehetőségeiről három ezzel próbálkozó, ezen a téren eredményeket elérő településvezetőt hallgathattak meg az érdeklődők, Kósa Lajost, Rákóczifalva, Kazinczi Istvánt, Tiszatenyő és Szolláth Tibort, Hajdúnánás polgármesterét. Szót ejtettek a vidék elnéptelenedési, elöregedési problémájáról, a háztáji gazdálkodás leépüléséről, a közösségi összetartó erő és identitástudat gyengüléséről, arról, hogy ölbe tett kézzel várva a csodát a vidéki létforma s egyáltalán a vidéki lét egyre kevésbé lesz fenntartható.

Vázolták, hogyan próbáltak ezen változtatni, a negatív adottságokból pozitívumot kicsiholni, megkeresni és felhasználni a belső erőforrásokat, hogyan kutatták s találták meg az önfenntartás egyre több lehetőségét. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem tévesztették szem elől a legégetőbb problémát, a munkanélküliséget, azt, hogy a települések lakosságának értelmes, közös munkát adva erősítsék a közösség összetartó erejét, identitástudatát.

A mostani, hatodik esten először a Törökszentmiklósi Értéktár Bizottság, annak tagjai bemutatására, a bizottság fő céljainak, feladatainak ismertetésére került sor. Elsődleges célként fogalmazódott meg, hogy az élet minden területére gondolva 2016 végére gyűljön össze egy értékeket tartalmazó törzsanyag a városról. Ebben a bizottság tagjai számítanak a lakosság segítségére, a Törökszentmiklósi Értéktár Bizottság elnökénél,  Galsi Zoltánnál bárki élhet a javaslattevés lehetőségével a Javaslattételi lap szerint!

A Javaslattételi lap letölthető:

www.torokszentmiklos.hu/hirek/ertektar  honlapról, valamint Törökszentmiklós város facebook oldaláról.

A kitöltött Javaslattételi lap személyesen leadható a Polgármesteri Hivatal 249. sz. irodájában 
Pozderka Juditnál, illetve elektronikus formában az ertektar@torokszentmiklos.hu e-mail címen.

A második részben Polgár Béla, a Törökszentmiklósi Galambászok és Díszbaromfi Tenyésztők Egyesülete elnöke ismertette az egyesület múltját és jelenét, elért eredményeit. Némi büszkeséggel említette meg, hogy volt olyan nemzetközi kiállítás, amelyről  az egyesület két tagja is Európa Bajnoki címmel érkezhetett haza. Bemutatta a    Megyei Értéktárba bevett miklósi tenyésztésű galambfajtákat, a Magyar Szarka Keringőt, a Magyar Díszpostát és a Szolnoki Keringőt. A kérdésünkre adott válaszból megtudhattuk, bár az utoljára említett, mint neve is tükrözi, szolnoki eredetű és tenyésztésű ugyan, mégis miklósiként került az értéktárba, mert a megyeközpontban rég megszűnt a galambász egyesület. a fajtát már csak itt, Törökszentmiklóson tenyésztik.

Az est a szokásos kötetlen beszélgetéssel zárult, s azzal az ismerettel, hogy legközelebb, kb. egy hónap múlva a miklósi harangokról lesz szó a szokásos formában.

Pásztor