Találkozó 2014
Írta: Kelemen Bata Mária
Voltunk a vén Kuczoriban,
vissza néztünk mindannyian.
Lepke, Tündér, elrepített,
a nagy sárban felnyerített.
Viszont láttuk szülőhelyünk.
Amit most is úgy szeretünk.
Végig jártuk a nagy határt.
Nem láttunk már csak egy tanyát.
Most is lebeg szemünk előtt,
milyen bokor, mennyi fa nőtt.
Kutattuk az ősi portát,
leltünk követ, láncot, téglát.
Illatozó vadvirágot,
Mit a szemünk rég nem látott.
Lósóskától zöldellt a kert,
tintásüveg földön hevert.
A kék égbolt felénk intett.
Napsugarat bőven hintett.
Simogatott a lágy szellő,
úszott fönn, sok bárányfelhő.
Villás farkú kicsi fecskék,
csoportunkat üdvözölték.
Fecske koncert szép lágyan szólt.
A Mi lelkünk velük dalolt.
Kísért minket a régi múlt.
Bár nyoma nincs, minden elmúlt.
Szívünk mélyén biz ott lapul,
szeretetünk nem alkonyul.
Orrunkban ül a múlt szaga,
Ez egy nagy kincs, csoda maga.
Megbecsüljük velünk visszük.
Ősök előtt így tisztelgünk.
Bartaiak, Kuczorisok!
Osztálytársak, jó pajtások!
Vidám, kedves, kicsi csapat!
Ez az emlék ÖRÖK marad!
Ha majd újra eljön a nyár,
Vár minket az öreg határ.
Visszatérünk hozzá - talán.
De,hogy ki bír? - Ma még talány!
Téma: Megjelent írások
Nincs hozzászólás.