A város külterületi útjainak és az út menti fasorok kezelésének helyzetéről.

TÖRÖKSZENTMIKLÓS VÁROS JEGYZŐJÉTŐL 2008.

 

E l ő t e r j e s z té s

 

a Képviselő-testület 2008. szeptember 30-i ülésére

 

a város külterületi útjainak és az út menti fasorok kezelésének helyzetéről.

 

 

Az előterjesztés előkészítésében közreműködött

Marsi Péter irodavezető

Konkoly Antal beruházási ügyintéző

 

Tisztelt Képviselő-testület!

 

Törökszentmiklós Város Önkormányzata tulajdonába - a felszámolt Béke Mezőgazdasági Szövetkezet kezelésében lévő - külterületi utakat, - 117 db - a törvény erejénél fogva 2005. májusában jegyezte be a Földhivatal. Ezt követően kerültek felmérésre és értékbecslésre, hogy az önkormányzati ingatlanvagyon kataszteri nyilvántartásba fel lehessen vezetni, így a 2005. évi mérlegbeszámolóban már értékben szerepel.

 

Ugyanígy várható, hogy a végelszámolás alatt álló Tiszatáj Mezőgazdasági Szövetkezet kezelésében lévő, hasonló darabszámú külterületi földutak is a törvény erejénél fogva a végelszámolás befejezését követően az önkormányzat tulajdonába kerülnek. Ugyanakkor a végelszámoló megkísérelte értékesíteni az utakat, melynek átjegyzéséről kapott csak értesítést az Önkormányzat, annak ellenére, hogy a végelszámoló hirdetményére az utak térítés nélküli tulajdonba adását kérte a jogszabályi helyre való hivatkozással.

 

A feladathoz, vagyis a külterületi földutak kezeléséhez központi támogatást, normatívát az éves költségvetésben nem határoztak meg és sajnos az várható, hogy nem is kapnak az önkormányzatok ezen feladat ellátás költségeinek fedezésére.

 

Már korábbi évek Képviselő-testületi ülésén téma volt a külterületi földutak karbantartásának és járható állapotban tartásának lehetősége, illetve költségeinek megállapítása. Sajnos akkor sem született semmilyen elfogadható megoldás arra vonatkozóan, hogy a külterületi földutak karbantartása milyen formában és főleg milyen fedezettel valósuljon meg.

 

Az önkormányzat költségvetésének jelenlegi struktúrája és a befolyó járulékok, adók, nem biztosítanak arra fedezetet, hogy teljes önkormányzati költségfedezettel valósuljon meg a földutak karbantartása.

A földtulajdonosok hozzájárulása - lehetőleg pénzbeli - szinte elkerülhetetlen, bár mindenki tudatában van azon ténynek, hogy a gazdálkodókra e nélkül is igen magas teher hárul, melynek következtében a gazdálkodás eredményessége vitatható.

 

Az ő közreműködésük nélkül e feladat ellátása azonban szinte lehetetlen. Ezen utak használóinak köre korlátozott. Ha vizsgálat tárgyává teszzük a használók körét, úgy láthatjuk, hogy a külterületi gyűjtő utak használata általánosabb, de az egyes földek megközelítését biztosító utak jóformán csak a földtulajdonosok és használók érdeke, illetve adott esetben a vadászok, vagy természetjárók használják ezen utakat. Különösen ezen utak esetében fontos lenne a gazdák pozitív hozzáállása az utak állapotának megőrzésében, gondolok itt arra, hogy a gazdálkodó földjét érintő földút elegyengetése egy-egy nagyobb esőzést követően,

különösen ha Ő volt az, aki azt használta felázott állapotban, vagy ha gazdálkodó vagy a környéken gazdálkodó társa a gyűjtő utat összevágta, mert azt senki nem várhatja el, hogy az önkormányzat olyan útkezelést végezzen a külterületen is, mint a belterületi útjain.

 

A másik nagy téma az utak melletti fasorok kezelése sem egyszerűen megoldható probléma, ugyanis a földkimérések alkalmával egyes földtulajdonosnál belemérték a földvégen álló fasort, illetve facsoportokat, a másiknál nem, az a fasor az út tartozéka és nem egyformán kezelendő a két eset az 1996. évi LIV. Törvény szerint, mely az erdőről és az erdő védelméről szól. Az említett törvény hatálya kiterjed a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelőre, azonban nem terjed ki az út, a vasút, valamint az egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásításra.

Az út, vasút, valamint egyéb műszaki létesítmény tartozékának kell tekinteni azt az erdei fafajokkal ötven százalékot meghaladó mértékben fedett, egy hektárnál kisebb területet, vagy a fák tőnél mért távolsága szerint a húsz méternél nem szélesebb faállománnyal borított területet és fasort, amely az adott létesítménnyel azonos földrészleten van vagy annak rendeltetésszerű használatához, megóvásához szükséges, illetve azt elősegíti.

Ezen törvény értelmében, amennyiben a dűlőút tartozékát nem képező (a dűlőút és a saját tulajdonú földterülete között található) fasorban akarnak gyérítést, fakivágást vagy gallyazási munkálatokat végezni, úgy ezen igényt az Állami Erdészeti Szolgálat Debreceni Igazgatóságához kell felterjeszteni, ők adják meg az engedélyt.

 

(Klimatikus kérdés is a fasorok léte, vagy telepítése. Az 1930-as években Földművelésügyi Miniszteri rendelet tette kötelezővé, hogy a földek mellett az utak szélén fasorokat kell telepíteni a gazdáknak, és karban kell tartani ezeket, a területeket (a fákat és az alatta levő füves területet). Ennek oka, hogy a fasorok pozitív hatást gyakorolnak a terület mikroklímájára, illetve megakadályozzák a nagyobb szél általi eróziós tevékenységet.

A nagyüzemi gazdálkodás térnyerésével a kisparcellák táblásítva lettek, illetve a nagyobb gépek használatával a fasorok fokozatosan eltűntek. A jelenlegi gazdasági struktúra kisebb parcellák mellett a nagyüzemi termesztés technológia alkalmazása jellemző, így a fasorok nem jelentek meg a parcellák szélén. Mai kutatások már igazolják, és környezetvédők követelik, hogy pl. az alföldi „kultúrsivatagban” a hatalmas táblák legyenek megosztva fasorokkal, zöld szigetekkel, amelyek a vadállatok számára menedéket és élőhelyet biztosít, illetve a mikroklímára pozitív hatást gyakorol.)

 

A legnagyobb problémánk az, hogy a jelenleg tulajdonunkban lévő 117 db külterületi földutat újra ki kellene tűzetni ahhoz, hogy például meg tudjuk mondani, hogy kinek a tulajdona az út melletti fasor, vagy az út a megfelelő helyen található és nem tapostak-e ki új utat az arra járók, stb.. Azonban e feladat elvégeztetése földmérővel, több millió forintba kerülne. Ezzel párhuzamosan azonnal meg kellene jelölni az utakat - nem fa, vagy fém karókkal -, hogy ezen jelek hosszú időre rendelkezésre álljanak, és az útügyi felügyeleti tevékenység végzése során könnyen ellenőrizhetőek legyenek az utakkal kapcsolatos tevékenységek, cselekmények. A megjelölés kő, vagy beton elemekkel történhetne, amely szintén jelentős költség.

 

Egyik másik fontos kérdés, hogy a külterületi utak javításának, karbantartásának mi lehetne a forrása. Mivel az út törvény az építésnél lehetőséget biztosít Úttársulat létrehozására talán ezen utak állagát jelentősen javító rendezésére, és valamilyen szilárd (kavics, egyéb technológia alkalmazásával szilárd felületképzés, stb., igény szerint ez a felület stabilizáció lehetne aszfaltozás is.) felületképzésére lehetne társulatot szervezni, melyeknek feladata lenne, hogy az adott utat használók teljes anyagi hozzájárulásával az utak kiépülhetnek. Az építést követően társulatok tagjai (a társulat megszűnik az építést követően) és az

Önkormányzat polgári jogi megállapodást köthetne az utak karbantartására, melyhez a megállapodó felek valamilyen arányban (az adott dűlőben lévő földtulajdon, stb.) éves szinten ütemezetten hozzájárulnak a karbantartás költségeihez. Az Önkormányzat vagy a közösség egyezség szerint bonyolítja a karbantartást, melynek a feltétele, hogy a közösség maradéktalanul befizesse a hozzájárulást. Az Önkormányzat minden esetben ellenőrző szervező feladatot lát el. A gyűjtő utaknál is meglehetne szabni arányos hozzájárulást azon földtulajdonosoknak, bérlőknek, vadászoknak, egyéb használóknak, de minden földtulajdonosnak, bérlőnek legalább egy gyűjtőúthoz hozzá kellene járulni. Itt azonban az Önkormányzat végeztetné a felújítást, karbantartást a befizetett összegekből.

 

Ez egy összetett és mindenki jóindulatát feltételező rendszer lehetne. Ennek működtetése összetett feladat lenne és a gazdálkodókra jelentős terheket róna. Ennek a rendszernek a működése 100 %-os együttműködést feltételez a felek között, mivel itt az Önkormányzat és a földtulajdonosok közös érdeke mentén mindenkinek terheket kellene vállalni a cél érdekében, de ezen polgári jogi együttműködésben nincs senkinek eszköze arra, hogy azokkal megfizettesse a terheket, akik nem akarják azt befizetni. Ebből adódóan a rendszer működése megkérdőjelezhető.

 

Egy másik lehetőség, hogy az Önkormányzat egységes szabályozást dolgoz ki a kül- és belterületi utak kezelésére. A feladat forrása az Önkormányzat gépjárműadó bevétele.

 

Az Önkormányzat rendeleti szabályozással a gépjárműadó bevételből egy ún. útalapot hozna létre, mely forrást biztosítana minden kül- és belterületi út , kerékpárút és járda fejlesztésével, felújításával és karbantartásával kapcsolatos feladat ellátására. (Ezen alap bevétele lehetne a parkolási rendeletben meghatározott megváltási összeg is, mely a parkolók fejlesztésére és felújítására, karbantartására lenne fordítva.)

 

Az alap szabályozása kiterjedne a forrás felosztására, felhasználás szabályaira, illetve az útügyi feladatok eljárását (pl.: útkezelői hozzájárulások, stb.) is lehetne ezen rendeletben szabályozni.

 

Az Önkormányzat jelentős intézményi épületállománnyal rendelkezik, amelynek a fenntartása, felújítása az Önkormányzat forrásainak jelentős részét leköti. Emellett az Önkormányzat jelentős összeget költ minden évben a belterületi utak és járdák fenntartására, és fejlesztésére. Azonban minden évben bebizonyosodik, hogy a rendelkezésre álló forrás kevés. Így megfontolásra javaslom azt is, hogy bár a külterületi utak állapotának javítása fontos feladat, de addig, amíg a város belterületén vannak burkolatlan utak, illetve az utak állagát nem sikerül a forrás szűkössége miatt javítani, lehet e , vagy kell e, hogy kiemelt célja legyen e az Önkormányzatnak a külterületi utak minőségének javítása jelentős forrás felhasználásával.

 

Az utak helyzetének rendezése mellett az út menti fasorok sorsával is kell foglalkozni. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy legalább a megfelelő szélességű külterületi utak esetében új fasorok telepítése lehetséges-e. Ugyanakkor helyi szabályozási kérdés, hogy a gazdákat kötelezze az Önkormányzat fasorok létesítésére földjeik szélén. Ezek karbantartását és kezelését a helyi szabályozásban kellene rendezni, olyformán, hogy az érintett földtulajdonost kellene kötelezni a szükséges munkák elvégzésére. Az új fasorok eredményeként jelentősen javulhatna lakóhelyünk mikroklímája, megfelelő élőhelyet biztosítana a vadállatok számára, stb.

2008. évben elkezdte az Önkormányzat a külterületi gyűjtő utak rendbetételét. A költségvetésben elkülönített 5 000 000 Ft összeg terhére került megrendelésre a külterületi földutak karbantartó javítására.

 

A tavaszi esőzések után a mezőőri vélemények figyelembevételével, helyszíni bejárás alapján a D-i városrészen az alábbi utakat jelöltük ki karbantartó javításra:

- 07 hrsz un. Győrteleki út / Sánta tanya mellett /

- 034 hrsz Földvárhalom dűlő V. út

- 036 hrsz Földvárhalom  dűlő IV. út

- 053 hrsz Földvárhalom dűlő I - V összekötő út

- 0237 hrsz un. Kisújszállási út eleje / Bartai bekötő úttól K- felé /

- 030 hrsz Földvárhalom dűlő VI út

 

A Városfejlesztési Iroda három megfelelő gépi eszközökkel rendelkező vállalkozótól kért árajánlatot az alábbi munkákra. Gréderezés, vízállásos területek feltöltése, szikkasztóárok készítése szükség szerint. Két vállalkozótól kaptunk árajánlatot a fenti munkákra, melyből a kedvezőbbet választva megrendeltük a munkákat 2 000 000Ft értékben. A kijelölt utak karbantartó javítása a nyári betakarítási munkák idejére megtörtént. A közeljövőben ellenőrző bejárást tervezünk, hogy a betakarítás során keletkezett esetleges nyomvályúsodásokat még kijavíttassuk az őszi munkák megkezdése előtt.

Az É-i városrészen / volt Tiszatáj MGTSZ/ nem került kijelölésre út, mivel a tulajdonviszonyok a mai napig is rendezetlenek, azon a részen lévő utak még nem kerültek önkormányzati tulajdonba. 

 

 

Törökszentmiklós, 2008. szeptember 22.

 

 

 

                                                                                                            

Dr. Varga Imre

     jegyző

 

Forrás:Internet